Se megbeszélésem nem volt negyedikén, ezt keresztül húzta a covid, se a fiam nem tud jönni a jövő héten. Ezt egy sokkal súlyosabb dolog húzta keresztbe. Mert van a covidnál rosszabb, csak azokról most keveset beszélünk. Bár, betegségekről egyáltalán nem kellene, egy tökéletes világban nem kellene...  de olyan nincs.

Szóval a B terveim mentek füstbe, optimista énem azt gondolja ideiglenesen. Most csak lesem az ablakon keresztül a szakadó havat.  Új terveket kovácsolok. Majdnem azt írtam, hogy szővök, de a kovácsolás jobb, egy kovácsműhelyből erősebb anyagok kerülnek ki.

Végre február, eltelt a száznapos január. Tudom mennyire unalmas a január miatt nyekeregni, de akkor is igaz.  Két dolgot várok a februártól: munkát(szerződést), és a fiam látogatását.

Valami nincs rendben velem.  Mi is a baj velem? Egészen mélyre kell ehhez ásni? Vagy mindig is itt volt a szeme előtt?

Klassz  életem van, tényleg az, nem szivárványoscsillámpónis, közel sem az, és nem is kellene olyan, én az életszagú dolgokat szeretem,  szóval az életem pont jó is lehetne.  Itt alkalmazkodom, teszem a dolgom, de hiányzik valami,  ezért billeg az egész, és ezt mindenki érzi. A mindenki alatt a velem együtt élő  férjemet és a lányomat, a tőlem távol élő fiamat értem. Jaj, istenem, pár éve ha meghallottam valakitől ilyeneket,  hogy nyikorog az élete miatt,  azonnal sikítva menekültem, ma már tudom, hogy kurvára ne ítélkezzek.

Ez a baj velem: Két részre vagyok törve, nem vagyok egész sehol, sem itt, sem otthon. Alacsony az önértékelésem, nincs önbizalmam.  Ez van velem, ezért nem tudok sehol sem jó(l) lenni.

Mégis mit teszek ellene?

Kovácsoltam  egy B tervet, vagyis többes számban....

1, Munkaügy. (A múlt hét csütörtöki találkozó nem jött össze, áttettük e hét péntekre, szóval az ujjak ismét keresztbe, köszönöm!) Erről már biztos irkáltam, és rajta is vagyok azt ügyön, remélem most pénteken pontot tehetek a végére.  2, A fiam támogatása. Mert amiért tényleg rinyálhatnék, ami tényleg nagy feladat, az a volt férjem betegsége, illetve a fiam támogatása ebben a helyzetben. Írtam már, hogy óriási bűntudatom van a fiammal szemben, minden áldott nap eszembe jut, hogy micsoda rossz szülőket kapott a sorstól, és mégis megállja a helyét, dolgozik, mellette egyetemet végez, intézi az apja ügyeit, és támogatja a  súlyos betegségben.  Nagyon szeretem őt. Támogatom a fiam. Ez most a legfontosabb. 

Szerintem  nem csak azt tudja, hogy mit is jelent megkapni a dementor csókot, aki ismeri Harry Potter világát. Ha mégis akad olyan, aki nem tudja miről van szó, annak elmondom, hogy akit ezek a rusnya lények megcsókolnak, abból egy pillanatok alatt eltűnik minden jókedv,  abból elillan az életöröm, és egy szürke megtört zombivá változik.

Én ma reggel megkaptam ezt a csókot. De lehet, hogy már éjszaka megtörtént, mert így ébredtem.

Reggeli kávém készítése közben bámultam kifelé a konyhaablakon, és megállapítottam, hogy már megint szakad a hó, ilyenkor szidom a telet egy kicsit, aztán végig pörgetek magamban több forgatókönyvet...

a,lepucolom az autót,  és kocsival ereszkedem le a faluba: hegyen lakunk, vagyis dombon, de ez tökmindegy, az út meredek és csúszós, tud lenni, ezt mérlegelem a  lustaság és merészség arányában, menjek busszal, vagy ismét tesztelem a téli gumikat(piszok jók, évekig szegecses gumink volt, most három éve sima téli, de erről, mármint, hogy melyik jobb télen,  megoszlanak a vélemények,  attól függ, hogy mi van az úttesten, jég, fagyott hó, porhó, latyak, egyéb.

b,busszal megyek le, de akkor vacakolni kell hazafelé, mert nem jön ám akármikor a város felől busz, ami hazadobna, szóval ki kell centizni a hazautat.

c, hagyom a picsába az egészet és megszököm valahova délre.

Mindig az a vagy a b változat győz, pedig a c a legszebb.

Szóval, dementor csók, havazik, és nekem be kell jutnom a városba egy megrendelt könyvért. (amit csak ma vehetek át egy belvárosi könyvesboltban)

Terv mostra: iszom egy forró kávét, lenyomom a fejfájásom, és hajrá. 

Csütörtökön találkozóm lesz állásügyben, drukk. A legpofátlanabb dolgot szeretném benyögni, mégpedigazt, hogy csak márciusban szeretnék kezdeni. Személyes okból, talán februárban meglátogat a fiam.  Ez a egy nagyon érzékeny és fájdalmas része az életemnek, egy óriási, soha el nem múló bűntudat forrása. Erről majd máskor írok, vagy soha, nem tudom... 

Megyek, kávé, aztán rajzolok valami arcot magamnak, és aztán elmegyek a könyvért.

Hétfő reggelre rengeteg hó esett, tényleg sok, nem túlzás azt írnom, hogy rengeteg, sőt. 2x rengeteg. Mára ez olvadt, alig maradt mutatóban, ez annyira nem jellemző itt mifelénk,  ez a változó klíma jele. 

Mai nap........nem lesz nagy mulatság, de nem lehet minden nap buli. 

Covid- tombol itt is. Nagyon magas a napi  új fertőzöttek száma. Különben már nem érdekel, vagyis nem érdekelne, de a jövő hónapban szeretném, ha fiam meglátogatna, nem tudom mi lesz így belőle.  Mi zár be? Reptér, ország? Most robogott át rajta a vírus(a fiamon), remélem hamarosan lesz egy hivatalosan negatív tesztje.  Három oltása van, az oké, de tegnap benyögte, hogy útlevele lejárt, azt csináltatnia kell. Basszus, azt terveztük, hogy február közepén jön.  Erre most szól. Addig nem merek repjegyet venni, amíg nincs a kezében az új, ropogós úti okmánya.

A mai napról akartam bővebben írni, de nem megy. Végig pörgetem a fejemben a teendőimet, és már unom. Főznöm kell, meg... tornázni és tanulni fogok na ez legalább valamennyire érdekes, ha nem is érdekes, hasznos.

De erről mit írjak? Tornázom, mert akkor  30 percig azt érzem, hogy teszek magamért valamit, tanulás meg... az állampolgársági teszt miatt van. Mondjuk az érdekes, bár az  a kérdés, hogy ennek az országnak hány százaléka mezőgazdasági terület jelenleg, az nem annyira izgalmas, persze tudom, és ez jó. Tehát tanulok és tornázom, de kellene még egy t betűs elfoglaltság, mert akkor meglenne a TTT. Emlékeztek arra régi műsorra. Na, most jól elárultam, hogy kb. hány éves is lehetek.:D 

Ma hajnalban(alvás helyett) olvastam valamit, annyira kifejező, minden sorát érzi az ember...Nemes Nagy Ágnes Enyhe tél című versét.