Egy északi országban élek, a mostani életérzéseim alapján simán írhatnám azt is, hogy ide száműztek: a világ végére. Persze nem így van, önként jöttem, jövő hónapban lesz 12 éve.... Bakker, most, hogy leírtam, k. soknak tűnik.
Szóval nem, ez nem a világ vége, csak épp most nekem az. Most épp, nem mindig volt az, de most nagyon. Tehát, miről is lesz itt szó? Rólam. Az itteni napjaimról, életemről, sikereimről, kudarcaimról, a mindennapok mennyországáról és pokláról fogok írni. Hogyan látom a világot, mit gondolok dolgokról, emberekről, milyen filmeket szeretek...
Önkéntesként dolgozom egy idősek otthonában, klassz a munkám, de most már lassan szeretnék nem önkéntesként megjelenni a munkahelyen, ezért két hónapja felvettem a helyi munkaügyi központtal a kapcsolatot, regisztráltam, tárgyaltam, megjelentem, már majdnem összejött a dolog, majdnem leültünk tárgyalni(főnököm, a munkaügyis nőci, és én), de akkor a k. covid kitudja hányadik hulláma megint beleszart a terveimbe, lemondták a találkozót. Írjak neveket? Mindenkinek fura, de aranyos neve van... azt hiszem fogok írni.
Minden nap írok majd, sőt, azt hiszem egy nap többször is.
