Szerintem  nem csak azt tudja, hogy mit is jelent megkapni a dementor csókot, aki ismeri Harry Potter világát. Ha mégis akad olyan, aki nem tudja miről van szó, annak elmondom, hogy akit ezek a rusnya lények megcsókolnak, abból egy pillanatok alatt eltűnik minden jókedv,  abból elillan az életöröm, és egy szürke megtört zombivá változik.

Én ma reggel megkaptam ezt a csókot. De lehet, hogy már éjszaka megtörtént, mert így ébredtem.

Reggeli kávém készítése közben bámultam kifelé a konyhaablakon, és megállapítottam, hogy már megint szakad a hó, ilyenkor szidom a telet egy kicsit, aztán végig pörgetek magamban több forgatókönyvet...

a,lepucolom az autót,  és kocsival ereszkedem le a faluba: hegyen lakunk, vagyis dombon, de ez tökmindegy, az út meredek és csúszós, tud lenni, ezt mérlegelem a  lustaság és merészség arányában, menjek busszal, vagy ismét tesztelem a téli gumikat(piszok jók, évekig szegecses gumink volt, most három éve sima téli, de erről, mármint, hogy melyik jobb télen,  megoszlanak a vélemények,  attól függ, hogy mi van az úttesten, jég, fagyott hó, porhó, latyak, egyéb.

b,busszal megyek le, de akkor vacakolni kell hazafelé, mert nem jön ám akármikor a város felől busz, ami hazadobna, szóval ki kell centizni a hazautat.

c, hagyom a picsába az egészet és megszököm valahova délre.

Mindig az a vagy a b változat győz, pedig a c a legszebb.

Szóval, dementor csók, havazik, és nekem be kell jutnom a városba egy megrendelt könyvért. (amit csak ma vehetek át egy belvárosi könyvesboltban)

Terv mostra: iszom egy forró kávét, lenyomom a fejfájásom, és hajrá. 

Csütörtökön találkozóm lesz állásügyben, drukk. A legpofátlanabb dolgot szeretném benyögni, mégpedigazt, hogy csak márciusban szeretnék kezdeni. Személyes okból, talán februárban meglátogat a fiam.  Ez a egy nagyon érzékeny és fájdalmas része az életemnek, egy óriási, soha el nem múló bűntudat forrása. Erről majd máskor írok, vagy soha, nem tudom... 

Megyek, kávé, aztán rajzolok valami arcot magamnak, és aztán elmegyek a könyvért.